Magyarországon általános szokás megünnepelni a névnapot, azonban az kevésbé jelentős és kevésbé személyes, mint a születésnap, ugyanis szélesebb körben köszöntik fel az embert, és csekélyebb külsőségekkel. Habár Magyarországon valamennyi adható utónevet a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének kell engedélyeznie, a névnapok kijelölésére nincs központi szerv, vagyis tulajdonképpen a naptárban lévő névnapok nem hivatalosak. Arról, hogy egy új névnek mikor legyen a napja, a naptárkészítők, például az egyházak döntenek, annak okán, hogy a névnapok eredetileg is valamilyen szent ünnepéhez kötődtek
Vidám névnapi köszöntő!
Kinézek én a világba, a gépemet használva,
És a hangulatom felderül egy madárdallamra.
Nevedet betűzte, ez az apró kis dalocska,
Azt-a, hisz ma van a csodás nevednek napja!
Nem vagyok ám rest, terhelem az agyamat,
És szavakká körmölöm a kívánságaimat:
Hogy is kívánjak sok szépet és főleg nagyot?
Kolbászból kerítést, pláne, ha van kutyád,
Pohárból eleget, ha szereted a vodkát!
Vágyakból tengernyit, legyen min utazni,
Cipőkből ezernyit, lyukassá táncolni.
Cuppanós csókot, hogy a szomszéd is hallja,
Annyit nevessél, hogy fájjon a hasad alja.
Folyton a pénzed tüzénél melegedjél,
Térdig érjen a szakállad, oly sokká éljél!